- Amikor húsvéti szokásokról beszélünk, elsősorban a húsvéthétfői, ma már a legtöbb helyen pacsuli- és csokitojástenger, néhol pár kanna (pohár) hideg víz jut az eszünkbe. Legnagyobb keresztény ünnepünkhöz mégis sokkal több, kifejezetten érdekes népszokás kapcsolódik.
Amikor húsvéti szokásokról beszélünk, elsősorban a húsvéthétfői, ma már a legtöbb helyen pacsuli- és csokitojástenger, néhol pár kanna (pohár) hideg víz jut az eszünkbe. Legnagyobb keresztény ünnepünkhöz mégis sokkal több, kifejezetten érdekes népszokás kapcsolódik.
Virágvasárnap Jézus Jeruzsálembe vonulását ünnepeljünk. Az emberek pálmaágakat lengetve köszöntötték. Mai napig ezt az emléket őrzi a barkaszentelés. A megszentelt barkának a néphit szerint varázsereje van: a családi tűzhelybe dobva megvéd a rontásoktól, mennydörgéstől és villámlástól, lenyelve pedig megszabadít a torokfájástól.
Szintén ehhez a naphoz köthető a kiszehajtás és a villőzés. A tél elűzését és a tavasz örömteli köszöntését szimbolizálják. A kiszehajtás során a falu fiatal lányai ünneplőbe öltöztettek egy szalmafigurát, amit gyakran banyának is csúfoltak. Délután énekelve kivonultak vele a közeli patakhoz, tóhoz. Levetkőztették, és belelökték a patakba a víz folyásának irányába, hogy az elvigye a betegséget és bajt. Zoborvidéken banyahurcolásnak is nevezték ezt a folyamatot. Ahol nem volt patak vagy folyó, ott tűzhalál várt a szalmabábura. Mindezek után egyes falvakban a villőzés következett. A leányok pántlikákkal és tojásokkal díszített fűzfaágakkal járták végig a települést. A házaknál, ahol énekelve megálltak, tojást kaptak a kosarukba. Hazaérve visszavették gyászos ruhájukat, ugyanis böjt idején nem csupán ételtilalom volt, hanem sötét ruhát kellett viselniük az asszonyoknak, a fiatal lányok sötét harisnyát és lila szalagot hordtak.
Nagyszerdán, nagycsütörtökön vagy nagypénteken került sor a Pilátus-égetésre. Egy Nyitra melletti községben zöldcsütörtökön este a fiatalok felmentek a hegyre, ahol az útközben gyűjtött faágakból és száraz kóróból rakott tűzön elégették „Pilátust”. A tűz mellett gyakran egész éjjel elidőztek. A dél-magyarországi Tolnán a legények egy deszkára egy alakot rajzoltak és elverték. Sopronban Pilátus helyett Júdást égették meg.
Országszerte és más európai népeknél is szokás volt a határjárás. Nagypéntek vagy nagyszombat hajnalán a falu népe, főként a fiatalok egyházi énekeket énekelve megkerülték a település határát. E szokás célja a termőföld mágikus megvédése volt a természeti csapásoktól és kártevőktől.
Sok helyen a körmenet után következett a mosakodás. Elmentek a kúthoz vagy patakhoz, és megmosakodtak. Úgy tartották, a rituálé által egész évben egészségesek maradnak. Zsitvabesenyőn a vízbefulladtakért is imádkoztak. A folyó vizéből vittek haza is. Megmosták benne fejüket, betegeiket és megszentelték vele a házat. Egyes helyeken az állatokat is levitték megúsztatni.
Húsvétvasárnap szokás volt az ételszentelés. Sonkát, tojást, kalácsot és bort vittek a templomba, ahol a pap megszentelte ezeket. Az Ipoly mentén egy-egy tojást együtt fogyasztottak el, hogy ha eltévednek, jusson eszükbe, kivel ették a húsvéti tojást.
A locsolkodás a köszöntő szokások közé tartozott. Célja a lányok és asszonyok termékenységének serkentése volt. A legények már húsvéthétfő hajnalán útnak indultak. Énekeltek, néha még cigányzenekar is kísérte őket. Kosarat is vittek magukkal, amibe tojást, sonkát, kolbászt és szalonnát gyűjtöttek. Minden lányos házhoz bementek. Sok lányt az ágyból kiráncigálva vittek le a kúthoz, ahol jó nagy fürdetés várt rájuk. Hiába bújtak el akár a padlásra, szüleik elárulták rejtekhelyüket. A sok locsoló azt is jelentette, hogy kelendő a lány. A hímes tojás, amit a legények a kosaraikba kaptak, kétféle jelentéssel is bír. A pogány népeknél az élet kezdetét szimbolizálta, a keresztény egyház a megváltás jelképévé tette. Piros színe Jézus keresztfán kiontott vérét jelképezi. A húsvéti tojás védte az embereket a bajoktól, a betegségektől, de fokozta a női termékenységet is.
A Dunántúlon elterjedt volt a „korbácsolás”. Szlovák eredetű szokás, amelyet számos helyen suprikálásnak, sibálásnak is neveztek. Szintén egészségvarázsló: a betegséget verjük ki a másikból.
Ha ma belegondolunk, a vízbevetés és a verés nagyon morbidnak, furcsának hangzik. Főleg az, hogy ezért jutalmat kaptak a legények. A népi hitvilágban ez természetesen közösségi jószándéknak számított. Az idő előrehaladtával a vizet felváltotta a kölni. Később terjedtek el a mondókák és a gyermekek megajándékozása is.
Forrás:
https://www.stvrtoknaostrove.sk/wp-content/uploads/2014/10/Hirnok_01_2015.pdf
http://mek.niif.hu/02100/02115/html/2-1455.html
https://felvidek.ma/2014/04/zoboralji-husveti-nepszokasok/
https://felvidek.ma/2018/03/husveti-hagyomanyok-osi-es-kereszteny-szokasok-keveredese/
https://felvidek.ma/2018/03/husveti-hagyomanyok/
https://muzsa.sk/hagyomany/nagybojti-es-husveti-szokasok-tajainkon
https://www.magyarhirlap.hu/kronika/A_vodortol_a_kolniig
https://hevesihirportal.hu/2016/03/23/husveti-jelkepek-es-szimbolumok/
https://www.arcanum.com/hu/online-kiadvanyok/Lexikonok-magyar-neprajzi-lexikon-71DCC/p-736E3/pilatus-egetes-737F3/
-
4
