2018. november 15.
- A karácsony körüli teendők között kihagyhatatlan a finomabbnál finomabb, ropogósnál ropogósabb, édesebbnél édesebb ételek mennyisége. Mivel számtalan ízletes recept létezik, ezért a konkrétumok leírását mellőzném, és a választást rátok hagynám. Inkább közelítsük meg a témát onnan, hogy a hagyományos ételeket miért is készítjük ekkortájt.
Kezdjük az elején. A főétel előtt még nem hiába van/vannak előételek, mint például a bab, borsó, lencse, a tök, mák és hal a néphiedelem szerint sok pénzt jelentenek. Bár ritkaság, de vannak házak, ahol az asztalterítő alá szórják főképpen a pikkelyeket, vagy dióval hintik meg a sarkakat, hogy jelen legyen a gazdagság. Elterjedtebb szokás a családfő által felmetélt alma, amelynek két változata is van. Az első az egészséghez kötődő: a családfő kétfelé vágja az almát, majd megszámolja a magokat; ha a magok csillagot alkotnak, egészség várható, ha pedig kereszt forma látható, az bizony a betegséget jelenti. A második változatnál is fel kell vágni az almát, méghozzá annyi gerezdre, ahányan az asztalt körülülik, mindenki kap belőle, az összetartás jeléül, és hogy ha valaki eltévedne, a közösen evett almára visszagondolva hazatérjen. Egy másik szép gesztus, amikor a családfő mézzel keresztáldást folytat a családtagok homlokára, hogy a jóság is jelen legyen életükben. Utolsóként a fokhagymát említem, mivel különlegesnek tartom, hogy egyes szokások szerint ostyával és mézzel fogyasztják, hogy egészségesek és életerősek legyenek a család tagjai.
A karácsony elmaradhatatlan tartozéka a hal. De vajon tudjuk-e, hogy miért? Jelentése kettős: egyrészt keresztény tartalommal bír, arra emlékezünk ezzel, mikor Jézus az apostolokat az emberek halászaivá tette. A hal tehát a megtért és megkeresztelt ember szimbóluma is lett. Másrészt a néphagyomány szerint a gyors mozgású hal az új esztendőben az előrehaladásra utal, a halpikkelyeket pedig már említettük, emlékeztek?
A – főként vidéken előforduló – töltött káposzta is az asztalra kerülhet ezen az ünnepen. A disznóvágásból származó sertéshúst felhasználva készítik el a tölteléket. A töltelék és töltési módszerek tájegységenként eltérnek, de talán a leghíresebb a szabolcsi töltött káposzta. Az érdekessége, hogy az asszonyok egészen pici töltelékeket készítenek.
A pohárba valót pedig a bor reprezentálja. December 27-én emlékezik meg az egyház János apostolról, de régen ezen a napon zajlott a borszentelés is, majd -köszöntés, és szintén a szentelt borral kínálták azokat, akik hosszú útra keltek, búcsúzkodtak.
Milyen lenne egy karácsony nyalánkságok nélkül? A bejgli egy Ausztriából származó hajlított, patkó alakú sütemény. Kezdetben a családi ünnepek süteménye volt, majd a reformkortól kezdve fokozatosan felváltotta a hagyományos karácsonyi kalácsot. A töltelékében megtalálható alapanyagok (dió, mák) meg is válaszolják, hogy miért is került a karácsony finomságai közé.
Persze a fejlődő, modern világ sok-sok újdonságot, ízesítést, kombinációt hoz a konyhára, mint például az aszalt barackkal töltött sertésbordát sült édesburgonyával, a párolt pulykacombot gyömbéres-gesztenyés rizzsel, a töltött libacombot szilvás vörös káposztával, mézes kacsamellet házi burgonyával vagy olivás pontyfilésalátát naranccsal és paradicsommal. Legtöbbjükben találunk közös vonást: mindegyikben akad legalább egy hagyományos karácsonyi alapanyag. Bár az új ételek már nem hordozzák magukban az ünnep szimbolikáját, az egészséges életmód, a kísérletezés és vágyakozás a különlegességek után, esetleg a fogyókúra elláthatják őket mögöttes tartalommal. Mindenesetre nem véletlenül mondják, hogy ahány ház, annyi szokás, nálatok is biztosan van eltérés a fentiekhez képest. Idén legyetek kíváncsiak, és kérdezzetek rá az eredetükre is.
Forrás: http://www.vital.hu/karacsony-etkezesi-szokasok, www.mindmegette.hu