- Az adventi időszakban sok mindent szeretek. Még azt is, hogy tudom, vége lesz négy héten belül, és a végén biztosan ott vár a karácsony, az Úr eljövetele.
Az adventi időszakban sok mindent szeretek. Még azt is, hogy tudom, vége lesz négy héten belül, és a végén biztosan ott vár a karácsony, az Úr eljövetele.
A négy hét arra is figyelmeztet Minket, hogy ennyi, és nem több időnk van arra, hogy felkészüljünk a karácsonyra. Ezzel ellentétben a mostani körülményeinknek viszont nem látjuk a végét és a hatásait. Néha úgy tűnik, hogy sosem lesz vége, a maszkok mindig velünk maradnak, állandó tartozékaként a mindennapjainknak. És talán ezért nehéz, mert úgy tűnhet, amire „várakozunk”, az nincs is ott. Nem önként vállaltuk a visszahúzódást, a kevesebb bulizást, a bezárkózást, hanem a körülmények erőltetik ránk. Az igazság az, hogy senki ember a Földön nem tudja megmondani, hogy mi vár még ránk.
Az adventi időszak elején sem tudjuk, hogy hová vezet az, és hogy hányszor és mennyi adventje lesz még életünknek, amikor készülünk valamire, várunk valamire, vagy valakire. Az is lehet, hogy nem is tudjuk majd, hogy eljön-e az, amire várunk. Ami szerencse, vagy kegyelem, kinek-kinek hite vagy meggyőződése szerint, hogy mint ahogy a várakozásban, a készülésben, úgy az ünneplésben és a megélésben is, van Támaszunk és Társunk. Vannak földiek, családok, barátok, testvérek és cserkésztestvérek és vannak égiek a Teremtő a Megváltó a Lélek. Az előbbiekben talán az a jó, hogy ha kell, kézzelfoghatóvá válnak és ott vannak. Leülnek velünk egy asztalhoz, beszélgetnek ránk mosolyognak. Az utóbbiakkal ez nincs így, mármint nem kézzel foghatóak (általában). A kettőben viszont az a közös, ha nem is látjuk őket minden nap, ott vannak és megtartanak látatlanul is a nehéz időszakokban.
Én a cserkészetünket is most ilyen megtartó erőnek élem meg. Minden emlék, és főleg minden ember, akihez az emlék köt, éltető forrássá válik. Ahogy az élet, úgy a cserkészetünk is megy tovább. Voltak már olyan adventjeim, amiket elpazaroltam. Tudtam, hogy ez a készülés ideje, de nem készültem és aztán a karácsony rám szakadt és volt olyan is, mikor tudatosabb voltam és készültem. Az ilyen adventek után a karácsony is más volt. Kívülről ugyanaz, de belül teljesebb.
Nagyon nehéz megfogalmazni, hogy mire lehet jó ez az időszak a cserkészetünk számára. Bennem most valami olyasmi fogalmazódik meg, hogy talán a készület ideje ez. Azt, hogy hogyan lehet készülni, azt nem tudom. Ez mindenkinél más. Lehet, csak simán pihenni kell most és sokat olvasni vagy egyesével látogatni meg embereket és beszélgetni velük, vagy esetleg nagyokat hallgatni várva, hogy mi jut eszünkbe, és ha már nincs jobb dolgunk, akkor többet sportolni. Ami talán biztos, hogy most is tudunk tenni azért, hogy a cserkészetünket előrébb vigyük. Azt látom, hogy sokan vagyunk, vagytok így ezzel és ez még inkább késztet arra, hogy készüljek. Köszönet mindenért és áldás szálljon Rátok!