- A nem megfelelő viselkedés nem maradhat figyelmen kívül. Ha túllépünk az írott vagy az íratlan viselkedés szabályain, ha megszegjük az egyezségeket, reagálni kell a helyzetre kétség kívül. Ilyenkor nem az a kérdés, hogy büntessünk, vagy ne büntessünk.
Hosszú távon sokkal célravezetőbb, ha a helyzet megoldását nem mi vesszük a kezünkbe, hanem hagyjuk a felelősséget az érintettnek, azaz hagyjuk érvényesülni a tettek természetes következményét.
Mi a büntetés?
Egy szabadon kitalált következmény. A tett és a következmény nincsenek összefüggésben. Példa: Karcsi összetör egy poharat. Erre kap egy fenekest, elzavarják és elmondják neki, hogy milyen ügyetlen. Egy véletlen pohártörés hogyan függ össze a testi fenyítéssel, minősítéssel? Sehogy.
Más esetben egy adott, nem kívánt viselkedésért szobafogság, plusz munka, megvonás, kizárás, negatív minősítés, bírálat, megalázás, ignorálás, fizikai/lelki bántalom jár.
Miért is büntetünk?
Rengeteg oka lehet, párat említek is: megszokásból – úgy gondoljuk a büntetés a nevelés része, nevelési célzattal, a határok megértetése érdekében, elijesztésképp, megelőzésképp a nem kívánatos viselkedéshez, szociális nyomás hatására (mások ezt várják tőlem), az érzelmeink eluralkodása miatt egy adott helyzetben, féltésből, a saját igazunk védése miatt, bosszúból, tanácstalanságból (gondolva, hogy a büntetés még mindig jobb, mint a semmi), a büntetés racionalizálása végett (a büntetés szükséges, a büntetés mindig a nevelés része volt, engem is büntettek, és rendes ember lett belőlem) stb.
És mivel ezekre az okokra nagyon egyszerűen lehet hivatkozni, talán bele se gondolunk, hogy van más út is.
Mi a természetes következmény?
Tetteink olyan következménye, amelynek megvalósulásához nincs szükség emberi beavatkozásra, nem kell kitalálni, kiróni. Nem szankció vagy megtorló reakció az adott viselkedésre. Ez egy következmény, ami egy bizonyos cselekvés után várható.
Példa: Karcsi összetör egy poharat.
Mi ennek a következménye? Hogy a szilánkok szanaszét hevernek, össze kell takarítani. Egy lehetséges reakció: „Összetörött a pohár. Össze kell szedni a szilánkokat, vigyázz mert éles. Én összeszedem a nagy darabokat, a kicsiket meg fel kell porszívózni. A porszívó az ajtó mögött van. Kérlek, hozd ide!”
Ha egy kis túlzással a büntetési folyamatot egy betegséghez hasonlítom, akkor a büntetés olyan, mint egy gyógyszer. Látszólag megoldja a problémát, eltünteti a tünetet, de maga a probléma nem szűnik meg. Ha viszkető bőrbetegségünk van, azt szeretnénk, ha megszűnne a viszketés oka, nem csak maga a viszketés (ami visszatér a gyógyszerek használata nélkül). Szerintem ez a célunk a nevelésben is. Felismerni a viselkedés valódi okát, és arra helyesen reagálni.
Büntetéssel nem a helyes viselkedést sajátítjuk el, hanem megtanuljuk elfogadni a helytelen viselkedésünkért a büntetést.
Ha engedjük megélni tetteink/viselkedésünk természetes következményeit, lehetővé tesszük, hogy átéljük a helyzetet, és tanuljunk belőle.
Ha egy téli kiránduláson az őrstagunk nem akar kesztyűt húzni, ne vegye fel. Az út során bizonyára fázni fog a keze, és útközben felveszi. Aki nem eszi meg az ebédet, éhes lesz, legközelebb uzsonnázhat. Aki elkésik, lemarad a programról, vagy szembesül mások rosszalló tekintetével. Aki elveszíti a labdáját, labda nélkül marad. Nem kell a könyörgés a kesztyűhöz, a rábeszélés az evéshez, a mások problémáinak átvállalása, a gyors labdavétel oldása és az ezekhez tartozó szankciók.
Akadnak persze az életben veszélyes, sőt életveszélyes helyzetek, ahol közbe kell lépni, ahol nem lehet megvárni a tetteket követő következményeket. Nem engedjük kiszaladni a gyereket az útra, a szakadék széléhez, a vizes csempén futkározni, ismeretlen mélységű vízbe ugrani stb. A vezetők képesek a tapasztalataik alapján felmérni egyes élethelyzeteket, az alapján felhívni a veszélyekre a figyelmet, és megakadályozni azt. Ilyen esetekben érdemes a saját érzéseinken keresztül megközelíteni a problémát: pl. Nagyon forgalmas itt az út, félek, hogy kiszaladsz, örülnék, ha kézen fogva mennénk ezen a szakaszon./ Nagyon mély szakadékhoz értünk, csak a kijelölt úton maradjatok, ha valaki letér, visszafordulunk, mert féltelek titeket./ A vizes csempén futkosni ill. ismeretlen tóba ugrani balesetveszélyes, fontos lenne nekem, hogy ezt komolyan vegyétek./
Büntetés vagy természetes következmény? Nem érzed a különbséget?
Akkor próbáljuk ki, gondolkodjunk együtt.
1. Képzeld el, hogy őrsvezető vagy. Az őrsin éppen fociztok, mikor egy váratlan pillanatban Peti kirúgja a szomszéd ablakát a labdával.
Ha te lennél az őrsvezető, hogy oldanád ezt a helyzetet? Mielőtt tovább olvasod, gondold végig, hogy reagálnál.
Aladár, az őrsvezetőd, így reagál: „Ez volt az utolsó alkalom, hogy fociztunk. Nem tudtok jobban vigyázni? Peti most elmész, és elnézést kérsz Kovácsnétól. A kárt neked kell megfizetned.”
Bence, az őrsvezetőd így reagál: „Peti, mit javasolsz, mi lesz a kitört ablakkal? Kovácsné biztos értékelné, ha elnézést kérnél az eset miatt... Elmész egyedül, vagy kísérjelek el? Mit gondoltok, mit csinálhatnánk legközelebb máshogy, hogy ez többé ne forduljon elő?”
Szerinted Peti melyik őrsvezetőt választaná? Aladárt, Bencét, Téged? Melyik esetben tanul Peti újat a problémamegoldásról?
2. Képzeld el, hogy őrsvezető vagy. Egy őrsi kirándulásra mentek, ahol az őrstagokat városnézésre engeded. Megbeszélitek a találkozás pontos helyét és idejét. A megbeszélt időpontban Anna és Gréta még nincsenek a megbeszélt helyen. Fél órás késéssel érkeznek.
Ha te lennél az őrsvezető, hogy oldanád ezt a helyzetet? Mielőtt tovább olvasod, gondold végig hogy reagálnál.
Aladár, az őrsvezetőd, így reagál: „Hihetetlen! Fél órát késtetek. Hogy képzelitek? Már majdnem a rendőrséget hívtam. Legközelebb nem jöhettek velünk őrsi kirándulásra. És magyarázatot követelek!”
Bence, az őrsvezetőd így reagál: „Végre itt vagytok! Már fél órája várunk benneteket, és nagyon aggódtam, hogy mi történt veletek. Igazán mérges vagyok. Szerettem volna még megmutatni nektek egy különleges teázót, de most már nem fog beleférni az időbe. Nagyon szeretném, hogy amiben megegyezünk, azt tartsuk be, vagy jelezzünk egymásnak, ha késünk. Szívesen meghallgatnám, mit javasoltok, hogy oldjuk az ilyen helyzetet a jövőben?”
Szerinted Anna és Gréta melyik őrsvezetőt választaná? Aladárt, Bencét, Téged? Melyik esetben tanulnak a lányok valami maradandót a problémamegoldásról?
Zajíček Kinga
Forrás:
Pavel Kopřiva, Jana Nováčková, Dobromila Nevolová, Tatjana Kopřivová: Respektovat a být respektován. 2015.
Rudolf Dreikurs, Vicki Soltzová: Deti ako výzva. 2012.