- Ahhoz, hogy az emberek közelebb kerüljenek egymáshoz, nagy szükség van a humorra. A humor sok nehéz helyzeten átsegítheti az embert. Nincs ez másképp a cserkészeknél sem, gondoljunk csak egy-egy tábortűzre.
Ahhoz, hogy az emberek közelebb kerüljenek egymáshoz, nagy szükség van a humorra. A humor sok nehéz helyzeten átsegítheti az embert. Nincs ez másképp a cserkészeknél sem, gondoljunk csak egy-egy tábortűzre.
A humor része annak a derűs vagy vidám kedélyállapotnak, amely szellemes tréfálkozásban nyilvánul meg, és a kellemetlen vagy komoly gondokat is képes közvetlen formában tálalni. Az őrsön belüli jókedvet általában sztorik mesélésével, viccek mondásával, vagy vicces félreértések árán érjük el. Rá kell éreznünk, hogy melyik gyerkőcnek mi „a vicces“ annak érdekében, hogy meg tudjuk teremteni azt a környezetet, amelyben nincs szorongás. A humorérzék pompásan tudja oldani a feszültséget, viszont könnyen áteshetünk a ló túloldalára. Ekkor mi, őrsvezetők felelünk azért, hogy mederben tartsuk a történéseket, mert a gyerekek sokszor nem tudják, nem érzik, hogy a másiknak szánt „poén“ belefér-e az elfogadható humor kereti közé, vagy sem. A viccnek szánt beszólás, cselekedet pedig - sokszor akaratlanul - sértődéshez vezethet.
Fontos azonban, hogy megkülönböztessük a viccet a rossz szándékú piszkálástól, bántástól, megfélemlítéstől. Az angol nyelvben használatos „bullying” kifejezést a magyar nyelv is átvette, mondok is egy példát, mire gondolok ezalatt. Az interneten gyorsan terjednek a „Jelöld meg azt a barátodat, akinek ilyen a mosolya!“ típusú és ehhez hasonló posztok, amelyeken fogyatékossággal élő gyerekeket láthatunk, akik a betegségükkel dacolva is boldogon mosolyognak vissza ránk.
Tudjátok miről beszélek, ugye? Első ránézésre viccesnek tarthatjuk, és valóban eszünkbe is juthat valaki, de gondoljunk csak bele, hogy az adott személyben ez milyen érzéseket válthat ki, nem beszélve a képen szereplő emberről, akit ezáltal, ismeretlenül is, de megalázunk. Miközben mi jóízűen jelölgetjük egymást, nevetgélünk, és a kommentjeinken keresztül szórakozunk valaki kárára, addig az érintett mélységesen maga alá kerülhet, depresszióba eshet. Ezért kérlek titeket, figyelmeztessétek cserkészeiteket, ha ilyesmit tapasztaltok. Adjátok tudtukra, hogy ez nem helyén való viselkedés, segítsetek nekik abban, hogy bele tudjanak helyezkedni az érintett személy helyzetébe és megértsék, ellenkező esetben ők hogyan éreznék magukat. Vezetőként a ti feladatotok, hogy megvédjétek a rátok bízottakat, illetve hogy egyensúlyt találjatok a még elfogadható és sértő viccelődések között.
Íme pár hasznos tanács, hogyan fejleszthetitek a humorotokat:
-
Ne legyetek túl komolyak és merevek. Tanuljatok meg különbséget tenni aközött, amikor veletek, rajtatok vagy a károtokon nevetnek.
-
Legyetek optimisták, az emberek alapvetően jóindulatúak.
-
Memorizáljatok néhány viccet és érdekes sztorit. Ne feledjétek, a tartalom nem elég, az előadásmód is sokat számít az eredményen.
-
Legyen önbizalmatok. A legjobb vicc is csak maximum megmosolyogtatja az embereket, ha nem átéléssel adjátok elő.
-
Nézzetek komédiákat, sitcomokat (rövid komédiasorozatok).
-
Találjátok fel
magatokat a kínos helyzetekben is.
-
Tanuljatok meg nevetni saját magatokon!