- Ha egy gyermek szorong, azt nem csak az iskolában, hanem az év folyamán az őrsi gyűléseken is figyelemmel tudjuk kísérni. Fontos tudnunk róla, ha egy őrstagunk szorongással küzd, hogy megfelelő módon tudjuk kezelni az ebből adódó helyzeteket.
A szorongásról és annak felfedezéséről
A szorongó gyermek csendes, jó gyerek. Szeretik az óvodában, mert nincs vele gond, ügyes, szófogadó, bár kicsit bátortalan, és nem túl aktív.
Az iskolában sem tűnik fel sokszor, hogy ezekkel a gyermekekkel bármi gond lenne. Nem teljesítenek kimagaslóan, de magatartásukkal sosem zavarják az iskolai rendet.
A szorongó gyermek otthon is szófogadó, bújós, szeretni való, csak éppen nem mer egyedül elaludni, vagy éjjel sokszor felébred.
A szülő is érzi, hogy túl sokáig cumizik, vagy nem tud leszokni a körömrágásról, de ez mégsem akkora baj, hogy azonnal pszichológushoz rohanjon vele.
Valóban nehéz eldönteni szülőként, pedagógusként, nevelőként egyaránt, hogy a szorongás mikortól probléma. Ugyanis mindenki szorong valamilyen szinten, ez az életünk része, motivál minket, jó teljesítményre sarkall, alaposabbá tesz, segíti a figyelemkoncentrációt és a megküzdést. A túlzott mértékű szorongás azonban már egészségkárosító hatású, érdemes megelőzni, vagy ha már kialakult, és hónapok óta nem enyhül, akkor pedig pszichológushoz fordulni.
Mik a túlzott mértékű szorongás tünetei?
Sok gyermek izgul ismeretlen helyzetek, körülmények, feleltetés, dolgozatírás előtt, vagy ismeretlen emberek társaságában. A pszichológia tudománya életkori sajátosságként tartja számon, mikor mitől félünk. A félelmek egy része mindenkinél hasonlóan jelenik meg.
Az ún. pszichoszomatikus tünetek (testi tünetek valódi szervi ok nélkül) vagy magatartásbeli változások (pl. dühkitörések, agresszió megjelenése) esetén ritkán gondolunk lelki okokra, pedig a gyermeklélek sokszor üzen ezáltal.
Mindenki látott már szorongó gyermeket, de nem mindenki ismeri fel a jeleket: félős, bátortalan, visszahúzódó, kevéssé aktív, rágja a körmét, izzad a tenyere, kipirul felelésnél, megakad a hangja beszéd közben.
A gyermekkorban jelentkező túlzott mértékű szorongás nem mindig látható, nem mindig egyértelmű.
A szorongás gyerekeknél sokszor úgy jelentkezik, hogy először valami másra gondolunk. Például arra, hogy beteg, mert hőemelkedése van, fáj a hasa, a feje, sápadt. Orvoshoz visszük, vérvételre kísérjük, és aztán mikor a leletek, eredmények negatívak, közli velünk az orvos, hogy itt valamilyen lelki probléma állhat a háttérben, forduljunk inkább gyermekpszichológushoz.
A szorongás ugyanis nem csupán gondolati, érzelmi szinten jelenik meg, hanem a testünkben is változást okoz.
Minél kisebb a gyermek, annál nehezebb eldönteni, mi is a baj. Egy 2-3 éves gyermek például nem tudja megbízhatóan megfogalmazni, hogy mi a baj, fél-e, ha igen, mitől. Szülőként, pedagógusként, nevelőként látunk bizonyos tüneteket, ez alapján mérlegelünk, és döntünk.
De melyek azok a tünetek, amelyek esetén túlzott mértékű szorongás állhat a háttérben? És miért fontos, hogy mégis elvigyük ilyenkor is a gyermeket orvoshoz? A következő áttekintés ebben nyújt segítséget.
-
Fejfájás, szédülés, elalvási nehézség, rendszeres rémálmok, hajhullás.
-
Körömrágás, túlzott szénhidrát-fogyasztás, ajakharapdálás, ajakzug kirepedése.
-
Nehéz nyelés, száraz száj, gombócérzés a torokban, köhécselés.
-
Nehéz légzés, mellkasi fájdalom, heves szívdobogás.
-
Hányinger, hányás, székrekedés, hasmenés, puffadás, hasi görcsök.
-
Bizonyos allergiák, asztma, magas vérnyomás, elhízás, éjszakai bepisilés.
Ezek a tünetek egy őrsi gyűlésen, tanyázáson, sőt még a táborban is előfordulhatnak. Ilyenkor azt hihetjük, a gyermek beteg, közben egészen másról van szó. Ezekre a gyerekekre fokozottabban kell figyelni, gondoskodni kell róluk, és, akár valakire rábízni, aki egész nap figyelemmel tudja kísérni őket.
Nem kell őket betegként kezelni, csak el kell fogadni, hogy mások, eltérnek az átlagtól, és úgy kell velük foglalkozni, hogy az nekik kényelmes és barátságos legyen.
Fontos, hogy minden programot, feladatot úgy alakítsunk ki, hogy a szorongó, félénk gyerekek is jól tudják érezni magukat, találjanak olyan elfoglaltságot, melyell nincsenek diszkriminálva, és érzik, hogy másságuk ellénére a közösség tagjai.
A tüneteket figyelni kell, és változás esetén a szülővel egyeztetni. Ha például egy gyerkőc minden közös játék előtt hasfájást színlel, vagy már megfigyelted, hogy túrázás előtt a lábát fájdítja, akkor már feltételezheted, hogy valamilyen félelmet hordoz önmagában az adott tevékenységgel kapcsolatban. Ilyenkor ajánlott kicsit beszélgetni róla, hátha megnyílik és őszintén elmondja, mitől fél, így nagyobb eséllyel tudsz segíteni neki.