- Most a jelenben vagy. A múltat már átélted, a jövő pedig még vár rád. Ezzel nehéz lenne vitatkozni. Fizikai értelemben ez az állítás teljesen alátámasztható, hiszen (még) nem tudunk időutazni. Az agyunk viszont egy kicsit máshogy gondolja ezt. Gondolati síkon vígan mélyreáshatunk a múltunkban, és lubickolhatunk jövőbeli ábrándjainkban – miközben a jelenben van a testünk.
„Ábrándozás az élet megrontója“ – írja Vörösmarty. Egyszerű értelmezésben: a bambulás káros időpocsékolás. Ennek ellenére meg kell említenem, hogy a pozitív emlékek, sikerélmények újraélése jótékony hatással van ránk, viszont a számunkra felingerlő emlékek növelik a stressz-szintet.
Egy példa arra, mennyire el tudunk veszni a mostban: reggel félálomban készíted a kávédat, nyúlsz a cukorért, de nincs a helyén. A cukor azért nincs a helyén, mert már beletetted a kávédba. Gondolataid már a suliban jártak, vagy a munkahelyi teendőiden. Mikor már elindult a nap, nem foglalkoztál az aznapi feladatokkal, mert este egy baráti találkozó várt rád, és csak azon tudtál gondolkodni, mikor lehetsz már ott. Este a barátnődet hallgatod, helyeslően bólogatsz, pár perce nem tudod, miről beszél, mert ma elmaradtál a munkával/sulis feladatokkal, és fejben próbálod pontokba szedni, mi mindent kell behoznod a nap végére. Este hullafáradtan térsz haza. A tested és az agyad váltakozva voltak jelen, de sosem egy helyen és egy időben. Ez iszonyat fárasztó tud lenni. Nem csoda, hiszen az agyad maratoni köröket futott egyik helyszínről a másikra.
Te hány százalékot szánnál álmodozásra az életedből? Számomra meglepő volt, hogy az átlagosan a gondolatainkban töltött idő jóval több, mint amennyit képzeltem. Harvardi kutatások szerint (Killingsworth & Gilbert, 2010) az ébren töltött időnk 47%-ában álmodozunk, azaz kilépünk a jelenből, és a múltban vagy a jövőben élünk. Ez majdnem az életünk fele. Mikor újra és újra felidézünk konfliktusokat, kínos szituációkat, veszélyhelyzeteket, sikert, örömöt, bármilyen intenzív élményt, arra testünk majdnem ugyanúgy reagál, mintha épp akkor élnénk át. Azaz felmegy a pulzusunk, elkezdünk szorongani, stresszelünk, romlik az immunrendszerünk állapota, és személytől függően további szervi megbetegedések, pánikrohamok törhetnek ránk. Agyunkat meg kell pihentetni annak érdekében, hogy bírja ezt a leterhelést, ezért szükséges a jelenben maradnunk, ahol kitisztulhat és felfrissülhet kicsit. „Megyek, kiszellőztetem a fejem“ – sokszor használjuk ezt a frázist. Ilyenkor általában sétálunk egyet, ami abban az esetben segíthet rajtunk, ha kint arra figyelni majd, ami fogadott minket. Észrevesszük a fákat, a házakat és minden egyebet. Ha folytatjuk a bent megkezdett agyalást, semmire nem mentünk azzal, hogy környezetet változtattunk.
Ebben segíthet nekünk John Kabat-Zinn, aki a buddhista meditációt hozzáigazította a nyugati társadalom igényeihez, és ezzel megalkotta a tudatos jelenlét, angolul mindfulness fogalmát. Az 1970-es években stresszcsökkentés céljából kezdett el kísérletezni ezen az úton. Ma már iskolákban, munkahelyeken, börtönökben, kórházakban és a sport területén is alkalmazzák.
A mindfulness segít a szenvedélybetegek, táplálkozási zavarral küzdők és szorongásos betegek esetében is. Egy ilyen tréning 6-8 hetet vesz igénybe, és kimutatható, hogy utána képesek vagyunk befolyásolni agyunk működését. A rendszeres éberségmeditáció elő tudja idézni az érzelmekkel kapcsolatos agyterületek, az érzelmi intelligencia növelését, javítja az immunrendszert, és csökkenti a vérnyomást. Ha a jelenre figyelünk, csökken a stressz-szintünk, nő az immunaktivitásunk és a szellemi teljesítőképességünk. Két hét gyakorlás elég ahhoz, hogy az értő szövegolvasásunk is jobb legyen. Mivel a stressz-szintünk csökken, az iskolai előmenetelben, vagy akár a karrierünkben is nagy előrelépést tehetünk általa. A fájdalomküszöbünk is feljebb tolódhat, illetve a testképzavar okozta problémák terén is segítséget nyújthat. Kevésbé leszünk kiszolgáltatva a félelmeinknek. Mindig az adott lépésre kell koncentrálni, és nem továbbgondolni.
James Baraz ezt írja a mindfulnessről: „A tudatos jelenlét nem más, mint tudatában lenni annak, ami itt és most történik, anélkül, hogy azt gondolnánk: bárcsak másképp lennének a dolgok. Élvezni azt, ami élvezetes, de nem belekapaszkodni, ha változik. Mert fog. Együtt élni azzal, ami nem olyan kellemes, anélkül, hogy azt gondolnánk: mindig így lesz. Mert nem lesz. “
Elmerülés a körülöttünk lévő hangokban, formákban, mintákban, a természetben, az esőben. Éber jelenlét, mikor gondolatainkat tudatosan a jelenre irányítjuk. Ítélkezések nélkül elfogadjuk, és nem akarjuk befolyásolni a történéseket. Csak figyelünk.
„Mindegy, hogy honnan.
Mindegy, hogy hová.
Mindegy, hogy mégy –e.
Figyelj. “
Fodor Ákos
Tudod, hogy milyen színű a szomszéd kerítése? Milyen boltok mellett sétálsz el minden nap? Kinek a szobra áll abban a parkban, amelyen minden reggel keresztülvágsz? Legtöbbször akkor kalandozunk el, amikor olyan cselekvést végzünk, ami már ösztönösen működik, és nincs szükségünk koncentrációra. A reggeli indulás és a hazavezető út pontosan ilyen. Ezért nem tudod, hogy bezártad- e a lakást, vagy kihúztad-e a vasalót indulás előtt.
Az elmúlt 20 évben az bebizonyosodott, hogy kétségkívül hasznos és sokat segít a mindfulness gyakorlása. Bárki számára elérhető és kipróbálható, mindössze egy kis utánaolvasást és a gyakorlatsorok teljesítését igényli.
Próbáld ki: Csukd be a szemed (még ne most, mert úgy nem tudod tovább olvasni a cikket), helyezkedj kényelmes pozícióba! Lazulj el, figyelj a légzésedre, ahogy ki- és beáramlik a levegő! Igyekezz minél lassabban szedni a levegőt! Csak a testedre figyelj, hallgasd a szívverésed és a légzésed! Érzékeld minden porcikádat, légy legbelül! Kezdheted!
Két három lélegzetvétel után gyorsan elveszítjük a fonalat, és hirtelen máshol járunk. Ilyenkor vissza kell térni fejben is, és újból elkezdeni a gyakorlatot.
Nem szabad, hogy túlnőjön rajtunk az idegesség, ha esetleg nem megy. Nagyon befogadónak és nyitottnak kell lennünk. Ha kedvesen és pozitívan állunk a szembejövő kihívásokhoz, azok kevésbé fognak leterhelni bennünket. Ha késik a buszod, téged pedig már szétvet az ideg, a pulzusod az egekben, ráadásul az eső is eleredt, és úgy érzed, ettől már igazán nem történhet rosszabb, akkor hűtsd le magad, hagyd abba az önhergelést! Az a busz tőled független okok miatt késik; akkor is, ha idegeskedsz, és akkor is, ha békésen kivárod. Az fog téged uralni, amilyen tevékenységet gyakorolsz. Ez pedig lehet az idegesség vagy a nyugalom is.
Kínosnak érezzük a csendes perceket, ha egyáltalán megadatnak nekünk. A változáshoz, lelassuláshoz viszont több ilyen pillanatra lenne szükségünk. Folyton le akarjuk foglalni az agyunkat, pörgetjük a felugró tartalmakat a telefonunkon, háttérzajnak bekapcsoljuk a TV-t, hogy ne kelljen kettesben lenni önmagunkkal. Merjünk a csöndben létezni egy kicsit, legyen kényelmes számunkra a jelen.
A végére pedig jöjjön egy motiváló gondolat John Kabat-Zinntől: „Nem tudjuk megváltoztatni a hullámokat, de meg tudunk tanulni szörfözni.“
Források:
Steve Bradt – Wandering mind not a happy mind https://news.harvard.edu/gazette/story/2010/11/wandering-mind-not-a-happy-mind/
Mi a mindfulness? https://mindfulnesstreningek.hu/mi-a-mindfulness/
Rita Weintraut TeDx Pécs https://www.youtube.com/watch?v=RLvTcEScrCM
Shauna Shapiro - The Power of Mindfulness: What You Practice Grows Stronger TEDx WashingtonSquare https://www.youtube.com/watch?v=IeblJdB2-Vo