Így ne edd túl magad karácsonykor (sem)
Nagyon sok betegségnek az az oka, hogy túl sokat, vagy nem megfelelő ételt esznek...
Nagyon sok betegségnek az az oka, hogy túl sokat, vagy nem megfelelő ételt esznek...
Mai túránk úti célja a lélegzetelállító kilátással kecsegtető Kapor-csúcs (Kôprovský štít), ami 2 363 méterrel emelkedik a tenger szintje fölé.
Munkakeresőként a ránk nehezedő társadalmi nyomáson kívül olyan dolgokkal is meg kell küzdenünk, mint a LinkedIn profilunk frissítése, a megfelelő álláskereső platformokra való feliratkozás és keresés, valamint nem utolsó sorban a nyerő életrajz összerakása.
A diploma megszerzése megkoronázza az iskolai és az egyetemi évek munkáját.
Kaptad már magad azon, hogy zarándokhelyként jársz a hűtőszekrényhez? Vagy hogy automatikusan előveszed a tábla csokit, mikor egy vizsgára készülsz? Ha valami siker ér, egyértelmű, hogy egy sütivel jutalmazod magad?
Önkéntes egyszerűség. Hogy miért nem magától értetődően ez az életformánk? Erősen a fogyasztói társadalom hibáztatható e téren.
Most a jelenben vagy. A múltat már átélted, a jövő pedig még vár rád. Ezzel nehéz lenne vitatkozni. Fizikai értelemben ez az állítás teljesen alátámasztható, hiszen (még) nem tudunk időutazni. Az agyunk viszont egy kicsit máshogy gondolja ezt. Gondolati síkon vígan mélyreáshatunk a múltunkban, és lubickolhatunk jövőbeli ábrándjainkban – miközben a jelenben van a testünk.
Egy dolgot mindannyiunknak be kell látnia: bármennyire is borzasztó a vizsgaidőszak és annak minden egyes velejárója, ha egyetemista életre adtuk a fejünket, a számonkérés bármely formája egy elkerülhetetlen folyamat.
Mi fiatalok késztetést érzünk, hogy mindent a kezünkben tartsunk és párhuzamosan telefonáljunk, írjunk, posztoljunk, hallgassunk zenét és háttérben menjen a Mi kis falunk is a TV-ben.
Odett huszonhét évesen már színes munkapalettát tudhat maga mögött: az egyetem alatt hoszteszkedett, tanulmányai befejezése után rendezvényszervezőként dolgozott, az egyetem előtt, közben és után különböző szinteken modellkedett, jelenleg pedig légiutas-kísérőként dolgozik.
Sokat hallottunk már arról, hogyan tudunk apró kis házi praktikákkal hozzájárulni az ökológiai lábnyomunk csökkentéséhez, arról azonban kevés szó esik, hogy az étkezésünk felülértékelése, amely szintén része az ökolábnyomunknak, hogyan tudja optimalizálni a még rendelkezésünkre álló környezeti erőforrásokat.