2020. június 1.
- Kaptad már magad azon, hogy zarándokhelyként jársz a hűtőszekrényhez? Vagy hogy automatikusan előveszed a tábla csokit, mikor egy vizsgára készülsz? Ha valami siker ér, egyértelmű, hogy egy sütivel jutalmazod magad?
Aztán a három gombóc fagyi és brownie után a sírás kerülget, mert szinte érzed, hogy a kalóriák a nyelőcsövedből egyenesen a hasadon lévő kis úszógumira vándoroltak.
A stresszevést, vagy érzelmi evést már egész kicsit korunk óta nevelik belénk, és sokszor tudattalanul adjuk mi magunk is tovább a szokást. Emlékszem, én is rendszeresen gumicukorral, keksszel, pudinggal jutalmaztam az őrsömet, és akkor is a nasi volt a megoldás, ha épp unatkoztunk.
Stressz esetén a szervezetben egy, úgynevezett kortizol hormon szabadul fel, aminek következtében éhesek lehetünk. Azonban nem csak a kortizol tehet róla, hogy mániákusként nyitogatjuk a hűtőt a vizsgaidőszak során. A szervezetünkben képződő hormonok gyakran összeköttetésben állnak a nyelvünk receptoraival, aminek következtében, attól függően, hogy melyik szervünkben jött létre a hormon, édeset, sósat, zsírosat, tejterméket kívánunk. Szerencsére mindenre van megoldás!
- Figyeljük meg a testünk jeleit! Az éhségérzetünk valamilyen kiváltó okhoz köthető? Esetleg érzéshez? Mikor ettünk utoljára? Biztos valóban éhesek vagyunk, és nem csak a megszokás vett erőt rajtunk? Vezessünk étkezési naplót, aminek segítségével könnyedén nyomon követhetjük, hogy valóban itt van-e az ideje az evésnek, vagy csak a hormonháztartásunk szórakozik velünk.
- Ne feledkezzünk meg a folyadékpótlásról! Sokszor nem tudjuk megkülönböztetni a szomjúság és éhség érzetét. Igyunk egy pohár vizet vagy egy finom teát, és várjuk ki, 15 perc múlva is éhesek vagyunk-e.
- Elimináljuk a stresszt kiváltó tényezőt! Azonosítsuk be, mi okozza a kellemetlenséget, és tegyünk ellene.
Agyunkra ment a sok tanulás? Mozduljunk ki kicsit a szabadba, fussunk néhány kört, végezzünk pár állógyakorlatot.
Egy beszélgetés húzott fel? Zárjuk rövidre a társalgást, vagy próbáljunk meg az illető helyzetébe helyezkedni, kérjük őt is erre. Alakítsunk ki nyugodt környezetet és folytassuk a beszélgetést, ha mindketten lecsillapodtunk.
Bánatosak vagyunk, és képtelenek elterelni a gondolatainkat a szomorúságunk tárgyáról? Az elutasítás helyett engedjünk az érzelmeknek, hadd fájjon egy kicsit. Az önsanyargatás helyett azonban tereljük a gondolatainkat a pozitív emlékekre, vegyük számba, miért vagyunk hálásak, mi mindenért tartozunk köszönettel.
Elegünk van már a bezártságból? Szellőztessünk egy nagyot, kapcsoljunk relaxáló zenét, meditáljunk vagy jógázzunk.
- Válogassuk meg, mit eszünk! Ha mindenképp az ételhez nyúlunk, a csoki és chips helyett válasszuk a zöldséget, gyümölcsöt, magvakat, aszalványokat, turmixokat. Ha a kialakult éhségre édességgel reagálunk, a vércukorszintünket felrepítjük az egekbe, azonban mivel a cukor gyorsan lebomló szénhidrát, az elégedettség érzésünk nem fog sokáig kitartani. A szacharóz ürülésével csökken a koncetrációs készségünk, romlik a hangulatunk. Egy ördögi körbe juttatjuk magunkat: a cukor egyre rövidebb ideig ad megnyugvást, ezért egyre többet és gyakrabban viszünk be belőle. Ez egy olyan hullámvasút, amiből nehéz kiszállni.
A kulcs a tudatosságban rejlik: vedd észre a jeleket, és próbálj mögéjük látni. Értsd meg, mi a kiváltó ok, és azt is, miért étellel próbálod megnyugtatni magadat. Ha erre fényt derítesz, tenni is tudsz ellene!
Forrás: hvg.hu